Budapest, Népfürdő utca 10.
Még manapság is horgásznak errefelé. Legtöbben a Dagály fürdő mögött áztatják kitartóan a damilt. Néhány tíz dekás halra méltán számíthatnak, de a horog végén viza…
Bővebben:
A Vizafogó a mai XIII. kerület egyik legrégibb földrajzi elnevezése. A középkorban a Duna mellett kis halásztelepülés húzódott meg itt, az akkor még mocsaras-erdős területen. A vadban gazdag erdős vidéket szívesen kereste fel Mátyás király is.
Az itteni halászok gyakran vetették szigonyukat hajdan a Dunába is elkalandozó hatalmas halakra, a vizákra, amelyek korábban a Fekete-tengertől nemcsak Angyalföldig, hanem még a Csallóközig is eljutottak.
A csallóközi Duna-ág hiedelmeinek csodálatos sellőalakja valóságos hátterében a nagytestű vizák és a természetmagyarázó emberi képzelet állt. A Margitszigetről jó pár évvel ezelőtt előkerült egy kő. Rajta domborműves ábrázolás volt látható, amint egy halász hatalmas vizát tart a kezében. Ez is bizonyítja, hogy a vizahalászatnak középkorba nyúló emlékeit tárhatja fel a régészet ezen a tájon.
A Duna-menti kicsinyke halásztelepülést elsodorta ugyan a török uralom, de az egyik XVIII. századi térkép egy vizatanyát tüntetett fel ezen a területen. Az 1830-as évek térképeinek tanúsága szerint a Vizafogó a Rákos-patak két oldalán a Duna mellett volt: északnyugatra a „haszonbéres földek”, délkeletre pedig a „magányos telkek”. Egy másik, ugyanebből az időből származó régi térkép a városi haszonbéres földeket „Juhász Földekének tüntette fel. Még negyven évvel később is juhokat legeltettek ezen a vidéken. A Vizafogó agyagos, kavicsos földjén jó néhány téglavető működött.
A XVIII. század folyamán a Duna gyakran elöntötte a Vizafogót, hiszen a folyam árhatára ezen a szakaszon egészen közel esett a váci országúthoz.
Később az Újpesti és a Felső rakpart mellett, a Tutaj utcától a Rákos-patakig húzódó Vizafogó-védőgát lehetővé tette a területrész betelepítését. A középkori vizafogók emlékét - akiknek eszközanyagát és módszereit az 1880-1890-es évek régi balatoni halászati emlékeiből következtethetjük ki - a Vizafogó utca, a Vizafogó sétány és újabban a Vizafogó-lakótelep őrzik.
A magyar halászok körében régen nagy népszerűségnek örvendő viza több köznyelvi elnevezést is kapott. Ilyenek például a fajtok, az orhal, a szinviza, a vizahal és a viza-tok.
Magyarországon is számon tartják az ínyencek a nagyon finomnak tartott és rendkívül drága beluga kaviárt, mely a viza ikrájából is készül. Az általánosnak mondható 113,6 grammos beluga viza-kaviár ára 80 000 forint.
Rendkívül lassan, de óriásira növő anadrom faj. A legnagyobb, rekord méretű példány 7,2 méter hosszú és 1571 kilogramm tömegű volt. A vizák a világ legnagyobb édesvízi halai.
Magyarországi folyóvizekben a halászok körében korábban oly nagyra tartott állománya, mind a Dunán és mind a Tiszán a Vaskapu-szorosnál épített erőműveknek és a vízszennyezettség fokozódásának hatására drasztikusan lecsökkent. Az utóbbi évszázad második felében feljegyzett vizafogások a Duna magyar szakaszán már eseményszámba mentek. Ezzel szemben 1554-1555-ből származó források szerint több mint 160 vizát fogtak a halászok a vizafogókban.
A magyar történelemben említések a vizákról: A Képes krónika leírja, hogy 1053-ban I. András a Győr alatt állomásozó III. Henrik német-római császár éhező seregének megsegítéséül küldött többek között ötven vizát. A humanista Oláh Miklós beszámolójában arról tudósít, hogy az 1537. esztendőben különösen eredményes dunai halászat alkalmával sikerült mintegy ezer vizát fogni.
A 17. század elején Bél Mátyás így írt a dunai tokhalászatról:
"Ha mennyiségében nem is, de halainak nemességében bizony megelőzi a Duna a Tiszát. Többek között bővelkedik tokfélékben, melyeknek páratlanul csodálatos halászásával Magyarország büszkélkedik."
Károli János 1877-ben már ritkaságként említette a dunai tokféléket, és fogyatkozásukról így vélekedett:
„Ez nagy jelentőségű kérdés, méltó arra, hogy a hazánk anyagi érdekeivel foglalkozó kormányférfiak is egy kis figyelmet fordítsanak reá."
Az 1950-es évekig még megtalálható volt a Duna és a Tisza vízrendszerében. A Dunán a viza számított a legnagyobb és a legértékesebb mindennapos halnak. Gyakran óriási (100-500 kg-os) példányai is előfordultak a halászzsákmányokban. Budapest XIII. kerületének középső részét máig Vizafogónak nevezik. Egykor minden nagyobb folyónkból halászták; a Drávából, a Tiszából, a Marosból és a Körösökből is. A Tiszából 1920-ban Vásárosnaménynál, 1933-ban Tiszafürednél, 1953-ban Tiszakécskénél még fogtak, később azonban már csak a Dunából, elvétve egy-egy példányt. A legutóbbi hármat is a Dunából fogták: 1957-ben Paksnál egy 2,7 méterest, 1972-ben Ercsinél egy 120 kilóst, majd ismét Paksnál, 1986-ban egy 3 méteres, 180 kilós példányt.